2018. január 08. írta: BoldogÉ

73 évvel ezelőtt, ezekben a napokban hurcolták el Érdről és környékéről emberek ezreit válogatás nélkül. Emlékezzünk rájuk!

1945. január 6-10. között tragikus események helyszínévé vált Érd. A településről és környékéről közel háromezer embert, férfit és nőt, többségében polgári személyt gyűjtöttek össze és hurcoltak el a volt Szovjetunió hadifogoly- és munkatáboraiba a bevonuló Vörös Hadsereg katonái. Parancsot teljesítettek, és az értelmetlen parancsnak lettek áldozatai az ártatlan érdiek.

1944. március 19-én szállták meg a német csapatok Magyarországot. Érden kb. 5000 német katona tartózkodott ebben az időszakban. Idős adatközlők visszaemlékezései szerint a beszállásolt német katonák nem bántották a lakosságot. Bár rendszeresen begyűjtötték a mezőgazdasági termékeket, illetve rekvirálták az állatállományt, de ittlétük nem váltott ki az érdiek többségéből félelmet vagy gyűlöletet. A lakosság tudomásul vette, hogy háború van, és igen ötletes módszerekkel igyekeztek minél több terményt vagy más értéket eltüntetni a katonák szeme elől. Brutalitástól, atrocitástól azonban nem kellett rettegniük. Az azonban tény, hogy a beszállásolt német alakulatok ellátása komoly gondot jelentett az egyébként is anyagi nehézségekkel küszködő családoknak.

A németek a hadiesemények miatt 1944 októberében hirtelen hagyták el a települést, és két hónapos szünet után Ófaluban már megjelentek a "felszabadító" orosz csapatok. Így emlékszik vissza a bevonuló orosz katonákra Eszes Vendel: "Nem volt igazi atrocitás, vagy rossz szándék. Ők is rekviráltak, de a németek is... Olyan, hogy ellopták a sonkát meg a szalonnát, hát ezek katona dolgok... Azt megcsináltuk azért, hogy a spejzünk úgy volt megcsinálva, hogy odatoltunk egy szekrényt, a szekrény hátulját kivettük és azon keresztül jártunk be a spejzba. Úgyhogy az megmaradt, ami a spejzban volt. De a többit elvitték. De a katona az katona. Nem?"

Ebből is látszik, hogy az ellátási gondokkal küszködő falura nagy teherként nehezedett az a tény, hogy az orosz katonák felélték a lakosság amúgy is szűkös készleteit.

Itt szeretném hangsúlyozni, hogy bár évtizedeken keresztül a köztudatban és a szóhasználatban a "felszabadító" jelző volt használatos, de az 1944-ben Magyarországra bevonuló orosz csapattestek a "megszállás" parancsot teljesítették. Csak néhány hónappal késobb, politikai nyomásra lett kötelező érvényű a felszabadító orosz katonák iránti hála és köszönet túlhangsúlyozása.

Érd és környékét csak 1944 decemberében érték el a második világháború hadműveletei. December 6-án a 46. hadsereg hídfőjében továbbra is súlyos harcok dúltak, hiszen még mindig nem fejeződött be az első lépcsős hadosztályok átkelése a Dunán.

Az orosz csapatok bevonulása már december 6-án megkezdődött, mégis csak december 24-én fejeződött be, mert Érd-Ófalu és Ercsi határában a hídfőállás kiszélesítéséért erős harcok dúltak, s éppen ezért a területen rövid időre megmerevedett a frontvonal. Közben a visszavonuló német csapatok felrobbantották a vasútállomást, s így a Zámori-patakon csak farönkökből álló híd biztosította az átkelést. A 2. ukrán front és a 3. ukrán hadseregcsoport alakulatai együttes erővel zárták körül a fővárost. A Budát övező térségekből indultak harcba a szovjet haderők a bekerített német és nyilas egységek feltartóztatására.

A szovjet és a német alakulatok közötti erőviszonyokról elmondható, hogy a szovjetek számára lényegesen előnyösebb volt. A német hadvezetés a Budapest környéki szovjet gyűrűt kívülről igyekezett áttörni. A szovjet haderő három-négyszeres túlereje ellenére a németek Zsámbéknál áttörték a szovjet védelmet, és elfoglalták a budaörsi repülőteret. Sikeresen áttörték a szovjet 4. gárdahadsereg jobb szárnyának első és második védőívét. A szovjet fölény tehát a német ellentámadást sikerei miatt január 5-én még nem mutatkozott meg.

Mit is jelent valójában a "malenkij robot" kifejezés?

Szó szerint "kis munkát, kevés munkát". De a valóságban olyan meghatározatlan ideig tartó kényszermunka, mely civileket; nőket és gyermekeket is érinthetett. Magyarország hadszíntérré válásával a mindenkori záróvonal mögötti területen hamis indokkal - igazolás kiadása, romeltakarítás, hídépítés, mezőgazdasági munka, betakarítás stb. - gyűjtötték össze a polgári lakosokat, és további sorsuk a nélkülözés, éhezés, betegség, embertelen körülmények és minden realitást nélkülöző kényszermunka volt.

Az elhurcoltak alsó korhatára mindössze 14-18 év volt. Így begyűjtötték azokat a fiúkat, akár gyerekeket is, akik idősebbnek tűntek, s testalkatuk, erőnlétük alapján alkalmasnak mutatkoztak a nehéz fizikai munkára.

A Szovjetunióba való kiszállításig a foglyokat gyűjtőtáborokba (pl. Baja, Szeged, Temesvár) helyezték el. Ezen táborok embertelen körülményei hagyták a legmegrázóbb emlékeket a rabok tudatában. A táborokban a zsúfoltság, éhezés hatására tömegesen gyengültek le az induláskor még egészséges férfiak. Gyakran a nem megfelelő higiéniai körülmények miatt járványok (elsősorban tífusz) tizedelték a tömeget. Az alultáplált, beteg emberekre viszont újabb megpróbáltatás várt, mikor vagonokba zsúfolódva, megfelelő minőségű és mennyiségű víz és mellékhelyiség nélkül kellett napokat, akár heteket utazni a szovjetunióbeli munkatáborig.

A volt Szovjetunió területén ezerszámra (5700 db) léteztek különböző funkciójú munka és hadifogolytáborok. A kiszállítottak többsége a Donyec-medence szénbányáiban, Szibéria fa- és tőzegkitermelő üzemeiben, kolhozokban, nagyobb építkezéseken dolgozott. Az Érdről elhurcolt férfiak többségét vagy a Donyec-medence szénbányáiban (ma Ukrajna) vagy a Kaukázusvidék munkatelepein (ma Grúzia) dolgoztatták.