EGY KISMAMA TÚLÉLŐ TÚRÁJA AZ ÉRDI ROMICSBAN: Mottó: ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel?
2018. június 05. írta: BoldogÉ

EGY KISMAMA TÚLÉLŐ TÚRÁJA AZ ÉRDI ROMICSBAN: Mottó: ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel?

romics-betegek.jpg

Egy 5 tagú család megpróbáltatásai az ingyenes, általuk is fizetett érdi szakrendelőben. Mindössze csak korrekt diagnózist és ellátást szeretett volna kapni a beteg családanya.

A történetet olvasva, ITT és ITT , folyamatosan viszketett az ujjunk, hogy vituális papírra vetve azonnal lejegyezzük a hozzáfűznivalóinkat.

Az orvos nyilván Burn Out-os (kiégési szindrómában szenvedő), ám nem ő tehet arról, hogy 3 szakrendelésen is helyt kell állnia, sőt még ő maga is kisebb munkahelyi sérülést is szenvedett. Így lehet, hogy elkerülte figyelmét -túlterheltsége okán- hogy valamilyen, a szoptatós édesanyáknak is adható injekcióval csillapítsa a fájdalmat, amíg szakellátásban nem részesül a történetünk alanya.

Nonszensz, hogy a szakorvosi ellátásban ilyen megeshet (sőt még ennél is meredekebb dolgok!), hogy egy fiatal anyukának és csecsemőjének -aki még anyatejjel táplálkozik reggel 9 órai érkezés után, délután negyed 5-kor (!) még mindig nincs, nemhogy diagnózis, de még röntgen-lelet sem a kezében, vagy az orvoséban!

Azzal tisztában vagyunk persze, hogy azért a sebészeten “landol” a panaszos, mert ez jelenti a kiskaput a beutaló köteles rendelésekre, mint pl. a rheumatológiai szakrendelés.
De az meg viszont a jogszabályokból és az egész egészségügyi ellátórendszertől vérzik, hogy a pl. pont a nevezett szakrendelés (és még jó néhány) beutalóköteles. Vagy ezt szánják zsilipnek, hogy ne legyenek annyian a szakrendeléseken?

A blog írója, akivel nem cseréltünk volna, de legfőképpen a feleségével, nagyon jól látja a helyzetet mind az orvostársadalom, mind a makro-szintű társadalom atomizáció jelenségét és az ebből eredő fásultságot. A beteggel való bánásmód, a rendelésre várakozók előzékenységének hiánya és az a lelki sivárság, hogy 3, öt éven aluli kis gyerekes(közülük egy még csecsemőkorú) családanyát nem engednek előre?!

Sajnálatos, hogy a történet írójának és elszenvedőjének a Romics-csal kapcsolatos tapasztalatai helytállóak, amihez már csupán azt fűznénk hozzá, szomorú, hogy egy 5 tagú család egész napját be kell áldozni ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak valakivel mint beteggel, de ellátásban mégsem részesül, így kénytelen azt egyéni módon megoldani.

 

Az apuka “élménybeszámolóját ITT és ITT olvashatják.

 

Írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljerden@gmail.com

Követed már a Boldogulj Érden oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!

A bejegyzés trackback címe:

https://boldoguljerden.blog.hu/api/trackback/id/tr614025178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tuendike 2018.07.13. 09:37:44

Jómagam is a sebészet látogatója vagyok március óta: egy rosszul sikerült bokaficamról derült ki, hogy igazából törés. Legnagyobb szerencsémre Pusztai doktornőhöz kerültem, aki a legnagyobb gondosságal kezelt és segített. Édesanyámat, amikor elesett, már automatikusan hozzá küldtem, a legnagyobb odafigyeléssel segített rajta és irányította tovább. A sebészeten rengeteg a beteg, de erről nem az orvosok tehetnek. Ők és az aszissztensek maximálisan helyt állnak, a magunk részéről mérhetelenül hálásak és szerencsések vagyunk, hogy a doktornő kezel.