Emlékszik valaki, milyen gyorsan betört például az informatika a munkahelyekre? Milyen sok segédmunkás volt a cégeknél?

Az előrejelzések szerint például az úgynevezett Z-generációnak (1995-2009 között születettek) már a 65%-a olyan munkát fog végezni, ami ma még nem is létezik.

Honnan tudjuk akkor, milyen szaktudást sajátítsunk el, ha nem látunk a jövőbe?

Hogyan leszünk képesek újabb és újabb pozíciókat betölteni?

Ennek az alapja az oktatás-képzés lenne, egészen pontosan a tanulási képesség fenntartása, folyamatosan. Talán elsőre az átlagember számára ez kínaiul hangzik.

Legalábbis a szakemberek véleménye szerint ennek kellene a fókuszban lennie. Jelenleg azonban nem látunk erre vonatkozóan semmilyen koncepciót vagy víziót a kormány részéről, akinek ehhez az erőforrásai a kezében vannak. Pedig, ha ezt nem lépjük meg, nagy bajba fog kerülni az ország.

Nézzük, hogy ez hogyan néz ki a mai magyar valóságban!

Az első fontos akadály, amit ráadásul egyszerűen orvosolni lehet, hogy azok előtt ne legyenek akadályok, akik önként tanulnának. Akár a saját pénzükből.

Hogy mire is  gondolunk itt pontosan?

2011-ben a Munka Törvénykönyve úgy módosult, hogy már csak a 8 általános megszerzéséhez jár munkaidő-kedvezmény, vagyis a kötelező tanulmányi szabadság. Tehát gondban vannak azok az emberek, akik például szakmát, felsőfokú végzettséget akarnak szerezni, flexibilisebbé, eladhatóvá tenni a tudásukat, ami az egyén és a társadalom számára is hasznos, és már pont ezt nem támogatja a rendszer. És akkor nem beszéltünk még arról, hogy vannak olyan munkaterhelések például bizonyos munkared beosztások, hogy még ha a törvény lehetővé tenné, maguk a dolgozók nem képesek érdemben megvalósítani azokat. Látni kell, de valószínűleg mindenki tudja hogy őrült terhelés alatt vannak az ipari termelő szektorban a munkavállalók.

Fontos hozzátenni, és ez még pluszban beszámítandó, hogy érthető módon a dolgozók először is egy kis magánéletet szeretnének maguknak, ezek után jön, jöhet a tanulás. Ezt értjük elsőként az alatt, hogy a magyar-modell nem támogatja az élethosszig tartó tanulást, pedig azzal a legtöbb nagy változást át tudja vészelni a munkahely és a munkavállaló egyaránt.

Ehhez hozzátartozik természetesen, hogy felnőttként kell kezelni a munkatársakat, ami az esetek többségében nálunk nem történik meg. Inkább rossz gyerekként gondolnak a vezetők a beosztottakra, mint egyenrangú partnerekre. Ez rossz irányba visz, és nagyon merev struktúrákat eredményez.

Skandináviában már régen rájöttek erre, és számos példa mutatja, hogyan lehet átalakítani a rossz beidegződéseken alapuló munkakultúrát. Nagyon fontos például a tanulási képesség fenntartása.

Mondok egy meglehetősen plasztikus példát:

Svédországi példa:

2009-ben a Volvo válságba került, bejelentik ha nem kapnak támogatást, akkor probléma lesz, itt a világvége, összeomlik az egész.

A svéd-modell azt mondja, hogy aki évtizedekig jól prosperál, abba a cégbe nem öntenek pénzt, évtizedekig profitot termeltek, ha 3-4 évig nem bírják ki, akkor megérdemlik.

És most figyeljenek:  helyette a dolgozók kapnak támogatást, ami megdöbbentő, mert ez mégiscsak több tízezer főt érinthet. Egyszerűen olyan a rendszerük, hogy ezt levezénylik. Fontos dolog, hogy ott a szakszervezeteknek van beleszólásuk a támogatások elosztásába.

Ami mostani írásunkhoz kapcsolódik: lehetőségük van elvinni a munkavállakókat 3-4 hetes képzésekre néhány évente, amely időszak alatt a munkavállaló fizetést kap, mintha dolgozna, és ezt az állam fizeti. Ráadásul a munkáltató köteles elengedni a dolgozót a képzésekre.

Mégis miféle képzéseket fizetnek a dolgozóknak? - tehetnénk fel jogosan a kérdést. Ismét nagy döbbenet, mert a virágkötészeten keresztül a naiv festészeten át az ornitológiáig mindent, amihez kedve van egy adott embernek.

Mondhatnánk, hogy ez azért túlzás, micsoda hülyeség ez, de a svédek erre azt mondják, ők nem tudják megmondani előre, hogy 5-10 év múlva milyen pozíciók lesznek, viszont egyet tudnak, ha elfelejtik a tanulást, vagyis annak képességét, az a legnagyobb baj. Az olyan embert,  aki 10-12 évig nem tanult semmit, később hónapokig kell képezni, hogy egyáltalán sikeresen elkezdjen tanulni, míg ezek a hobbi tanfolyamosok, néhány hét alatt elindíthatók más irányba, megtaníthatóak más szakmákra.

Térjünk haza!

Magyarországon azt látjuk, hogy sokszor már az iskolákban nem szerzik meg ezt a képességet. A középiskolások például nagyon máshogy képzelik el az életet, mint a valóság. Egyszerűen  nincs átfogó társadalmi, gazdasági ismeretük még alapszinten sem. Ha ezeket a készségeket nem hozzuk olyan szintre, hogy akár 3-4 évente gyors váltásokra legyenek képesek, akkor vagyunk nagy bajban.  

És lássanak csodát, ebben élünk! Nagyon kevés az olyan társadalmi csoport, akik gyorsan, eredményesen tudnak új dolgokat befogadni, teljesen más irányba kezdeni el dolgozni.

Írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljerden@gmail.com

Követed már a Boldogulj Érden oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!