Talán nem lehet elégszer felhívni a figyelmet, hogy a járvány kellős közepén egyre nagyobb bajba sodorják az embereket a kormány tagjai, hogy az egészségügyi szakma által kért forrásokról nem akar, vagy csak késve, tudomást venni.

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) március 20-án levélben kért soron kívüli intézkedéseket a miniszterelnöktől, amire azóta sem érkezett válasz.

A kamara általános alelnöke, Babonits Tamásné elmondta a  MedicalOnline által készített interjúban, hogy némi változást ugyan tapasztaltak, például volt előrelépés a védőfelszerelésekkel és kézhigiénés termékekkel való ellátottságban, illetve védőeszközökhöz jutottak az otthoni szakápolást és hospice ellátást nyújtó kollégáik is.

Viszont a kérések többsége nem  került megoldásra, köztük például a munkaidő alatti étkeztetés biztosítása, ami különösebb intézkedés és jelentős pénzügyi ráfordítás nélkül bevezethető lenne. Bár most a civil társadalom rengeteg adománnyal látja el a kollégákat, és a MESZK már kapcsolatban áll például az #Etesdadokit! jótékonysági csoporttal, és segít koordinálni a tőlük érkező felajánlásokat, de egy elhúzódó járvány esetén ez nem biztos megoldás. A fenntartó feladata lenne, hogy a frontvonalban dolgozó egészségügyiekről gondoskodjon.

A védőfelszerelés kérdésében a kamarához érkező visszajelzések alapján mennyiségileg és minőségileg még nem elegendő a betegellátáshoz a később tömegessé váló fertőződések idején. Egyértelműen nem megfelelő az ellátottság, és vannak problémák a szállításokkal. Volt olyan intézmény, ahol a fejenként napi két darab, egyszer használatos sebészi maszk mellé kaptak a kollégák egy vasalót, hogy hővel fertőtlenítsék azokat.

A védőeszközöket és a kézhigiénés szereket nemcsak veszélyhelyzetben, hanem békeidőben is biztosítani kell az ellátáshoz, márpedig ebben eddig is voltak hiányosságok.

Fontos kérés volt az egyhavi plusz bér, hiszen a legtöbbjüknek nincsenek tartalékaik, így aggodalommal tölti el őket a mostani helyzet, ami a családjaik anyagi biztonságát is veszélyezteti. 

Az alelnök beszélt a felmondásokról is, ugyanis többen ezt meglépték már a járvány kezdetén, vagy saját elhatározásból, vagy a család nyomására.

Volt olyan intézmény, ahol egyszerre tíz kollégájuk mondott fel. Naponta 20-30 telefonhívás, és ugyanennyi levél fut be a kamarához, a panaszokat összegyűjtik, és anonimizálva eljuttatják az egészségügyért felelős államtitkárhoz is. 

Sokan megkérdezték, hogy például mi lesz a gyerekekkel azokban a családokban, ahol mindkét szülő az egészségügyben teljesít szolgálatot. A nagyszülők kiestek a sorból. Megoldás lehet a felváltott beosztás, ám ha a házaspár egyik tagja karanténba kerül, a másik pedig dolgozik, nincs hová tenni a kisebb gyerekeket. Nincs hivatalos megoldás, nincs kiépítve a rendszer a hétköznapi problémák kezelésére.

Hivatalosan 105 ezer, a 65 év alatti szakdolgozók száma, akik mozgósíthatóak a fertőzöttek ellátására, de ebbe mindenkit bele kell számolni akinek papírja van ilyesmiről. Csakhogy a tömeges megbetegedések szakaszában az élvonalban alkalmazható intenzívterápiás szakápolók száma nem éri el a kétezret(!) az országban. Az előbbi szám egyébként úgy jön ki, hogy pl. a gyógymasszőröket illetve még a rovarirtókat is beleszámoljuk.

A most végetérő felkészülés során, a költöztetések, az osztálykiürítések során a munkát az ápolóknak kellett elvégezniük, hiszen a műszaki- gazdasági területen dolgozó egészségügyiek lassan egy évtizede rendkívül alulfizetettek, így nagyon kevesen vannak. Ugyancsak a szakdolgozókra maradt a krónikus, ápolásra szoruló betegek összecsomagolása, hazaindítása is.

Közben arra is gondolniuk kellett, hogy az elkövetkező időkben, amikor várhatóan 24-48-72 órát töltünk majd a kórházakban, méltó pihenőhely álljon a szakszemélyzet rendelkezésére.

A jövő hét elején 24 órában működő call-centert biztosítanak a lakosság számára, a telefonvonalak végén magasan képzett, nagy gyakorlattal rendelkező kollégák segítenek az eligazodásban. 

Az interjú végén azzal zárja Babonits Tamásné:

“Igen, félek. Rettegek attól, hogy milyen veszteségeink lesznek. Ha a kollégáink megbetegszenek, és el nem is veszítjük őket, maradandó egészségkárosodást szenvedhetnek, és nem lesz, aki naponta 14 kilométert gyalogol az osztályon. Nem lesz, aki ápolja, gondozza a betegeket. Ha most nem biztosítjuk a számukra a megfelelő eszközöket, akkor egy maroknyi sereggel fogjuk az elkövetkező évek betegellátását végezni. Ami egy hete még fontos volt, az mára már nem számít. Társadalmilag is óriási trauma ez.”

fotó: illusztráció

Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Előre is köszönjük!

Írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit a boldoguljerden@gmail.com címre. Ha van kedved, lépj be a Boldogulj Érden Facebook csoportba, vagy kövesd a Boldogulj Érden oldalunkat Facebookon.