Felmerült, hogy az inváziós poloskák annyira felszaporodnak Magyarországon, hogy állományuk összeroppan, vagyis tömeges pusztulásuk várható. A természetnek tényleg van ilyen megoldása, de esetünkben nem várható.
Kisebb futótűzként terjedt a sajtóban Magyarország első büdösbogártérképe, amelyen egy rovarirtással foglalkozó cég ábrázolta Magyarország poloskafertőzöttségét. Erről kiderül, hogy – több mint 3000 lakossági bejelentés alapján –főleg Budapestet és a nagyvárosokat lepték el a büdösbogárnak is nevezett rovarok,illetve ha még valamit ki akarunk belőle olvasni, talán a Duna vonalát és Fejér megyét említhetjük.
Ennél többet azonban ne is akarjunk belelátni az egészbe, mert hangsúlyozottan nem tudományos alapokon nyugvó és semmiképp nem reprezentatív felmérésről volt szó – márpedig sokan ezt kérték rajta számon.
Megállíthatatlanok
A berepülő rovarokkal a szakemberek sem tudnak mit kezdeni. Pontosabban vegyszerrel megölik őket, de már másnap berepül a következő tucat, hiszen a poloskák most, a hidegebb napok beköszöntével keresnek téli menedéket. Ez magyarázza azt is, hogy városokból érkezik a legtöbb észlelés.
Az ember által behurcolt, nagyon komoly gazdasági károkat okozó poloskákkal korábban több cikkben is foglalkoztunk, a legfontosabb megállapítások:
- Megállíthatatlanul és gyors ütemben terjednek Magyarországon.
- Gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk ellenük, a kiskertekben és a lakásokban egyéni módszerekkel vehetjük fel ellenük a harcot.
- Számottevő eredményt nem várhatunk tőlük, de egyes darazsak segítik az embert, és így járnak el a pókok is.
A természet megoldja?
A megnyugtató és hosszú távú megoldást az jelentené, ha felbukkanna az inváziós rovarok természetes ellensége, legyen az rájuk specializálódott ragadozó vagy hatékony élősködő.
Az Abatox közleménye felvet egy másik lehetőséget is: ha egy faj egyedszáma túlnő a környezet eltartó képességén határán, könnyen összeroppanhat az állomány. Magyarul a természet rendet tesz, megvédi önmagát, erre számos eszköz áll rendelkezésére.
Hogy mik ezek, arról Dr. Szövényi Gergely ökológust, az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékénekadjunktusát kérdeztük. Definíciószerű, mindenre érvényes választ azért nem lehet adni, mert minden élőhely, faj és populáció szempontjából más és más tényezők vezethetnek az állomány fent idézett „összeroppanásához”.
A „felesleg” elmegy vagy elpusztul
Eléggé leegyszerűsítve arról van szó, hogy ha egy terület nagy forrásbőséggel rendelkezik adott faj számára, akkor ott az egyedsűrűség mértéktelenül megnőhet. Idővel átlépheti az élőhely eltartóképességének határát, vagyis a kínálat elmarad a kereslettől. Ilyenkor az állatok között mind élesebb verseny alakul ki az élelemért és területért.
Kevésbé jól tápláltak lesznek, szervezetük legyengül, kiszolgáltatottabbá válnak a kórokozóknak, parazitáknak, és egyre kevesebb energiájuk marad a szaporodásra is. Mindennek számos következménye lehet
– magyarázza az ökológus.
Sok állat elpusztul, mások – ha a környék topográfiája engedi – új élőhelyet keresnek, a helyben maradott populáció pedig beáll egy egészséges szintre. Hosszú távon vagy marad az egyedsűrűség, vagy bizonyos határok között ingadozik.
A cikket teljes terjedelmében ide kattintva olvashatja
Címlapfotó: Vétek Gábor, Szent István Egyetem
írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljerden@gmail.com
Követed már a Boldogulj Érden oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
