Egy kedves olvasónktól kaptuk ezt a megdöbbentő levelet. Gondoltuk, megosztjuk Önökkel.

„A munkahelyünk az utóbbi években a többségünk számára élhetetlen lett. Miért többség? Mert lettek kedvencek és ellenségek. Van, aki nyal és van, aki nem. Ha nem tetszik a rendszer vagy bármiért szólsz (akár egy ügyféltollat kérnél) az már baj. Van, akinek azért is szól a csoportvezetőnk, hogyha valaki munkaidőben szólni mer a kollégájához, van, akinél az sem baj, ha kimegy vásárolni munkaidőben, vagy a másik megiszik egy felest (nem vicc!), vagy ha napi 8-szor kimegy bagózni az utcára.

Régebben erre a munkahelyre nagyon nehéz volt bejutni, szinte csak akkor, ha valaki nyugdíjba ment és megüresedett egy hely. Mostanra (2017) már átjáróház lett. Sorban mondnak fel a jogászok, köztisztviselők, közhasznú foglalkoztatottak. Nemrég tartottak is nekünk egy csoportos kiselőadást, hogy miért mennek el az emberek, és mi folyik itt. Talán azért, mert fogalmuk sincs arról, hogy milyen a légkör az irodában.

Mindenhol átüt a hatalmi gőg. Úgy íratnak velünk alá munkaköri módosításról papírokat (pl. milyen messze vagyok kötelezhető munkát vállalni), hogy ha nem tetszik, el lehet menni.

Szakszervezeti választások:

Kötelező volt szavazni, de csak egy emberre lehetett szavazni. Volt aki felszólalt a csoportvezetőnknek, hogy demokratikus jogunk akár nem szavazni. Hát olyan nincs! Tessék szavazni! Egy felettesünk már előre aláhúzta, hogy nem kérünk szakszervezeti megfigyelőket, csak írjuk alá választásokkal kapcsolatos tájékoztatót. Jelenléti ívet kellett kitölteni arról, hogy ki szavazott!

Hónapokig nem volt takarítónőnk, és ha volt, abban sem volt köszönet. A főnökünk kijelentette, hogy nyugodtan meg lehet fogni a söprűt, partvist. Most már van takarítónőnk, de sok köszönet nincs benne, munkaidőben körbemossa az ügyfeleket.

WC papírra mi magunk dobjuk össze pénzt. Mindenkinek saját papírtűzője van, mert nem adnak.

Az ügyféltoll idénre (!) elfogyott, van néhány doboz, de azt csak jövőre bonthatjuk ki.

Az ügyfél WC a nyáron már úgy nézett ki, mint egy disznóól. Volt olyan ügyfél, aki hangosan kifejezte a nemtetszését a balkáni állapotok miatt és közölte, hogy ezt írásban is jelezni fogja a megfelelő helyeken. Talán ennek hatására WC-t most újítják fel. Mivel a nemrég felújított iroda szellőzése rendkívül rossz (az új ablakok csak résnyire nyithatóak) nap végére már szédültünk a hígítós festékszagtól. Ablakot azért nem lehet kitárni, mert klimatizált lett a helyiség. Ez nyáron egy szenvedés, aki a klíma alatt dolgozik, az majd megfagy és lebetegedik, aki távol van tőle az megfő a saját levében. Ebből kifolyólag az egész nyarunk arról szólt, hogy ki hogy tekerte el a klímát.

Az új forgószékeink borzalmasan kényelmetlenek, egy ergonómiai katasztrófa. Mindenki próbálja kényelmesebbé tenni pl. kispárnával, ülőpárna. Tudnak róla és állítólag kicserélik (csak győzzük kivárni).

Régebben mindenkinek jutott év végén egy kis jutalom (érdemeinek megfelelően azaz, mennyire volt gyors és szorgalmas), most viszont csak 3 ember kapott a csoportunkból állítólag bruttó 500 ezer forintot  A csoportunk régen egy összetartó csapat volt de ma már a klikkesedés, egymás beköpése (ki mikor érkezik, mikor ér vissza ebédről, beszélget e munkahelyén), és egymás figyelése lett sokak napi rutinja (talán remélnek érte valamit? Nem tudom).

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemről

Az a zseniális ötlete (mézesmadzagja) támadt a kormányzatnak, hogy, aki akarja ingyen elvégezheti a Közszolgálati Egyetemet (3 év). Csak hát ez 5 év elköteleződéssel jár. Volt, aki belement ebbe felnőtt fejjel, csak abba nem gondolt bele, hogy munka és család mellett mivel jár a Budapestre ingázás (péntek, szombat). Például a busz, vonat, metró árának utólagos megtérítésével. Persze ha nem akarsz ingázni, akkor bérelj magadnak egy motelszobát vagy oldd meg, -

Lázár óta tudjuk, hogy a köztisztviselői munkahely nem családbarát munkahely. Be is vezették a két műszakos (nem a klasszikus két műszak) munkarendet ami sokakat ellehetetlenített, mert nem volt ki vigyázzon a gyerekére. Ekkor is többen felmondtak. Majd később kitalálták, hogy kisgyerekesek kérhessék, hogy hagyományos munkarendben maradhassanak (ha a férjük, nagymama vagy valaki nem tud vigyázni a gyerek(ek)re) de ez is csak ellenségeskedést, irigységet szült a többi kolléga részéről. Viszont folyamatos a lebegtetés, hogy hamarosan nem lesz kivételezés és mindenki műszakozni fog.

Ja, hogy a csapat 100%-a nő (akik általában szülnek gyerekeket), az nem érdekelt senkit. Amúgy tényleg, miért is nincsenek férfi kollégáink?

A lényeg, hogy a NER szellemisége szépen áthatja a munkahelyünket. Az életpályamodell már nem modell, mert ember nincs, aki ebben a közegben 20-30-40 évet kibírna. Persze kivételek mindig vannak, de nagy többség biztosan nem ilyen. A  legenyhébb, a kormányt, vagy az élet nehézségeivel kapcsolatos nyilvános Facebookos kritikai megjegyzés, likeolás megosztás is azonnali lehordással jár. A nyugdíj előtt álló kollégák már nem ugrálnak, inkább csak reménykednek, hogy még kibírják azt a pár évet, ami még hátra van. Mint ahogy mindig is volt, van aki alkalmazkodik ehhez a rendszerhez, van aki elmegy. Szó nélkül elengednek mindenkit, nem számít mennyi tapasztalatot halmozott fel az évek során. Nem számít semmi. A csoportvezetőnk szlogenje: - ha nem teszik a rendszer, akkor fel lehet mondani. Vita nincs. Ennyi.”

 A kép illusztráció