Mi történt Érden az 1956-os forradalom idején?
2017. október 22. írta: BoldogÉ

Mi történt Érden az 1956-os forradalom idején?

1956-erd-01-erdvarosikonyvtar.jpg

A forradalom eseményei Érd központjában 
részlet

A forradalom tiszteletére Stencinger Norbert feljegyzéseiből válogattunk.

A főváros közelsége következtében a forradalom híre gyorsan eljutott az akkori községbe, főleg azért, mert nagyon sokan dolgoztak Budapesten.

Október huszonnegyedikén már nehezen jutottak volna be dolgozni, ugyanis a vonatközlekedés akadozott. Hajnalban Székesfehérvár irányából szovjet tankok vonultak át Érden. Céljuk a forradalomi város volt.

Ekkor történt egy sajnálatos esemény.

1956-erd-02-erdvarosikonyvtar.jpg

Bojó Simon, mint minden reggel most is elindult lovaskocsijával, hogy a környékbeli pékségekből a friss kenyereket begyűjtse, és azt a boltokba kiszállítsa. A Pluhár pékségből – az Alsó utca elején - haladt volna tovább, amikor a főúthoz ért, ahol a páncélosok vonultak Budapest felé. Úgy gondolta, hogy ki tud fordulni két tank között az útra, de sajnos ez nem sikerült. A harckocsi felborította a kocsiját, mely darabokra tört és ő maga is majdnem a lánctalpak alá esett. Csak a keze sérült meg, de sajnos ez is végzetesnek bizonyult.

Október huszonötödikén, csütörtökön a forradalmárokkal szimpatizáló érdi polgárok egy barikádot emeltek az Alsó utca végébe a 6-os és 70-es út közös szakaszára, azért, hogy a szovjet tankok közlekedését megakadályozzák. A környék akkor egy kicsit másképp nézett ki, mint napjainkban. A mai Magyar Földrajzi Múzeum épülete volt a Tanácsháza, és az előtte levő teret nyugatról egy épület zárta le, amelyben gyógyszertár működött.

Az így létrejött téren több száz ember jött össze a barikád mögött és körül. Az Alsó utcával szemben a későbbi Elmű udvarban illetve a mai bank épületének helyén szabad terület volt, amelyet egy embermagasságú sövény választott el a főúttól. Az akadály körülbelül nyolcvan centiméter magas volt, kockakövekből épült és dél körül már állt.

Ekkor két tank érkezett a főváros felől és a barikád előtt megállt. A szemtanúk elmondása alapján a legénységük barátságosan viselkedett. Az első torony tetejét kinyitották, és így próbáltak meg kommunikálni az érdiekkel. Ekkor váratlan esemény történt. Egy ismeretlen, valószínűleg nem helyi férfi fegyverhez jutott a fővárosból Ercsibe tartó három sorállományú katonától, és ezekből lövéseket adott le a tankra az Alsó utca sarkán álló ház kertjéből . A harckocsi személyzete nem sérült meg, de azonnal visszaültek a tankokba. Az első páncélos hátratolatott, majd lövést adott le a barikádra. Ennek következtében az akadályt képező kövekből szilánkok, repeszek repültek széjjel. Ezután a tankból géppisztollyal egy sorozatot adtak le az ácsorgó, nézelődő emberek feje fölé célozva, hogy szétzavarják őket. Sajnos egy halálos áldozata is lett az eseménynek. Firtelmeister Sándort egy repeszdarab pont a homlokán találta el, amikor a sövény mögött próbált elbújni. Szinte azonnal meghalt.

1956-erd-03-erdvarosikonyvtar.jpg

A halál körülményeiről többféle variációt meséltek a visszaemlékezők. Schneider István és Farkas Attila a repeszt jelölik meg a halál oka ként. Erről vallanak a forradalom helyi vezetői is tárgyalásuk során bíráik előtt. Az áldozat nővére azonban úgy emlékszik Sándor barátainak elbeszélése alapján, hogy testvérét a lövés után leadott sorozat találta el a mai Esküdt utca – Budai út sarkán. A vallomások és a szemtanúk figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy valószínűleg az első lehetőség vagyis a repeszdarab okozta a fiatalember halálát. 

A sajnálatos esemény tovább növelte a feszültséget a településen. A már említett gyógyszertár épületének ablakából Gévay Nándor mondott beszédet az összegyűlt majd kétszáz fős tömeghez. Felolvasta az egyetemisták tizenhat pontját, majd mindenkit a törvényesség és a rend megőrzésére szólított fel . Ennek érdekében még aznap délután megalakították a Nemzetőrséget Riedlinger Tibor vezetésével,”…. 1956. október 25-én Szépe tanácselnök kérésére kezdtem meg a polgári őrség szervezését….”

Kezdet nehéz volt. A zavaros időkben meg kellett keresni azokat az embereket akikben megbízhattak annyira, hogy fegyvert adjanak a kezükbe. Nagy volt a felelősség, hiszen a dolog rosszul is elsülhetett volna. A korábbi rendőrséggel a Nemzetőrség a forradalom során mindvégig együtt működött. A megalakulás estéjén a Tanácsháza környékén lakó embereket hívtak be, hogy a rend fenntartásában a rendőrségnek - akik sem elegendő létszámmal nem rendelkeztek és a társadalmi támogatottságuk is hiányzott ahhoz, hogy a község békéjét biztosítsák - segítsenek.

A frissen alakult Nemzetőrségnek a korábbi rendvédelmi szerv fegyvereket bocsátott rendelkezésre ahhoz, hogy feladatát ellássa. Erre szükség is volt, hiszen a feszültség egyre növekedett: „…a tömeget a tanácsháza előtt levőt, amelynek egy része fegyvert követelt, hogy harcoljon, este 10 órára sikerült szétoszlatni. Éjfél felé Tárnokról jött egy nagyobb csoport akik ugyancsak fegyvert követeltek akiket a polgárőrök segítségével eltávolítottuk…” – vallotta később Riedlinger Tibor a bírái előtt a Nemzetőrség első estéjéről.
Másnap, október huszonhatodikán úgy döntött a Nemzeti Bizottmány, hogy a Nemzetőrség létszámát tovább kell növelni és szükség van több vezetőre is. Így nevezték ki rendfenntartók helyettesének Bifkovics Józsefet, aki erre így emlékezett

„…1956. október 26-án délután négy óra felé felmentem a Tanácsházához, mert úgy értesültem, hogy ott nagygyűlés van és előzőleg hallottam azt, hogy a tanácsháza előtt ismeretlen Érdiek barikádot emeltek. A szovjet csapatok azt a barikádot szétlőtték és egy lepattanó kőszilánktól egy ember meg is halt. […] Gévay Riedlingerhez utasított illetve mindjárt be is mutatott Riedlingernek. Ekkor csak pár szót tudtam váltani vele, majd este hét óra fele visszamentem a Tanácsházára és ekkor ő helyettesévé tett engem…” .
Az új vezetőknek nehéz éjszakájuk volt, hiszen a rendőrség épületét több támadás érte lőfegyverek reményében. Egy alkalommal fel akarták hívni őket, de a telefon süket volt. Ekkor Riedlinger Tibor Nagy Józseffel, a korábbi rendőrkapitánnyal és néhány nemzetőrrel átment a közeli épülethez.

Ott meglepő látvány fogadta őket: a forradalmárok falhoz állították a bent levőket és fegyvereiket követelték. Budapestieknek mondták magukat és a fegyverek begyűjtésével magyarázták tettüket. Sikerült áthívni őket a Tanácsháza épületébe és elvenni a gyilkolásra alkalmas eszközeiket. Nem lehetett ugyanis pontosan tudni az ismeretlenekről, hogy milyen szándékaik vannak .

Október huszonnyolcadikán megválasztották az új Nemzeti Bizottmányt, amelyben már nem kaptak szerepet a kommunista községvezetők, mint az ideiglenesben és vezetője ismét Gévay Nándor lett. Ő megerősítette, hogy szükség van a Nemzetőrségre, a rend fenntartására és létszámukat felemelte, fegyvereket hozatott számukra.

Ugyanekkor a rendőrség állományát sem oszlatták fel, együtt járőröztek a nemzetőrökkel. Mégpedig úgy, hogy két civil ruhás karszalagos forradalmár és egy egyenruhás alkotott egy járőrt. A testület létszámát felemelték nyolcvan - száz főre, amely fele állandó szolgálatban volt „…Község főbb középületei előtt állandó őrségek voltak, így a tanácsháza előtt, terményraktáraknál. Pártépületek előtt, ezen kívül minden kerületben mozgó járőrök.

Az Ercsi és Balatoni főutak biztosítására az Ercsi Műszaki Dandár parancsnokságtól kértek segítséget és ki is küldtek egy tisztet kb. 16-20 emberrel, akik ellenőrizték az utakat és biztosították a forgalmat…” – emlékezett Riedlinger Tibor a bírák előtt a rend fenntartásáról, ami az állandó átmenő forgalom miatt nagyon nehéz feladat volt.

Az ellenőrzések során sok kiszabadult köztörvényes bűnözővel találkoztak amint azok hazafelé tartottak. Nagyobb gondot jelentettek a fővárosból menekülő korábbi ÁVH-s vezetők, akik közül többet elfogtak az igazoltatások során. Sorsuk bizonytalan volt, talán szerencsésebb, hogy elfogták őket, mert így megmenekültek a forradalmárok haragjától. A nemzetőrök nehéz helyzetben voltak, ugyanis a településen elterjedt, hogy kiket tartanak fogva, ezért fenn állt a veszélye, hogy a közhangulat ellenük fordul.

Később az elfogott tiszteket a fővárosba szállították a Markó utcai börtönbe és a XI. kerületi kapitányságra…”

(forrás: Ábel András)

 

írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljerden@gmail.com

Követed már a Boldogulj Érden oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!

A bejegyzés trackback címe:

https://boldoguljerden.blog.hu/api/trackback/id/tr3613050192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása