Míg nálunk – ideális esetben – a húsvéti nyúl potyogtatja el a kertbe épített kis fészkekbe a hímes tojásokat és csokinyuszikat, hétfőn meg hódolunk a locsolkodás termékenységi rítusának, addig vannak országok, ahol még hírből sem ismerik a húsvét eme szokásait.

Miért Húsvét-szigetek?

Kezdjük rögtön a Húsvét-szigetekkel, melyek polinéz lakossága nem fárasztja magát azzal, hogy tojásokat festegessen, mi több, a pogány nép azon túl, hogy örül a hosszú hétvégének, semmilyen formában nem emlékezik meg a húsvétról. A hétvége is csak azért hosszú, mert a csendes-óceáni sziget legnagyobb része Chile fennhatósága alá tartozik, ott pedig keresztény gyökerei vannak az ünnepnek. S, hogy akkor miért is nevezik Húsvét-szigeteknek a földdarabkát? Mert a napon, amikor felfedezték, éppen húsvétvasárnap volt.

Énekversenyek Vietnámban

S, ha már a Chilénél és a vallási gyökereknél tartunk, ugorjunk Vietnámba, ahol az ünnep kizárólag keresztény hagyományokra épül, az emberek csodálatos népi viseletekbe beözönlenek a templomokba és énekversenyt rendeznek: a tét nem kicsit, aki ugyanis a legszebben képes elénekelni Jézus szenvedéstörténetét, az a közösség megbecsülését vívja ki magának. Ez is egy perspektíva.

Gyertyákkal hazáig

Vallásosságból nincs hiány Görögországban sem, ahol az emberek gyertyákat gyújtanak a húsvéti mise végén, s azokkal sétálnak hazáig. Persze csak óvatosan, araszolgatva, nehogy kialudjon a láng, ugyanis csak akkor hoz szerencsét. Otthon aztán „Jézus kenyerét” fogyasztják, mely közepén egy keresztforma díszeleg, ám az evést csak délután kezdik meg és folytatják éjszakába nyúlóan.

Keresztre feszítik magukat

Közép-és Dél-Amerika egyes országaiban a szélsőséges ünnepi hagyományoknak hódolnak az emberek. Legjobb példája ennek Mexikó és Guatemala mellett Peru, ahol a férfiak azért versengenek, hogy őket feszítsék keresztre és átélhessék Jézus önfeláldozó szenvedéseit. A húsvét tehát négy napon át (Fájdalom Csütörtökétől a Feltámadás vasárnapjáig) valóban a fájdalomról szól, a felszegezett férfiaknak legalábbis mindenképp.

Saját bevallásuk szerint nagy ájtatosságot élnek meg, miközben a körmenetben végighurcolják őket az utcákon pompázatos virágok, gazdagon díszített kiskocsik, Krisztus szobrok, és az egyházkerület egyenruhájába öltözött (fénylő, színes köpenyű) hívek kíséretében.

Furcsa dolgok

De nehogy azt gondoljuk, hogy a világ minden táján a vallási hagyományok dominálnak! Nagy-Britanniában fesztivált rendeznek, ahol egy rendőr belefúj a kürtjébe, aminek hallatán a város lakói a Fő térre sereglenek. Ezután kiválasztanak két férfit a tömegből, akik végigvonulnak az utcákon, és a nőktől egy narancs ellenében csókokat kének.

Spanyolországban és Finnországban valahogy mintha összekeveredett volna a húsvét a halloweennel. Míg a spanyolok félelmetes (vagy vicces?) csontvázjelmezeket öltenek és kis dobozkákban hamut visznek magukkal az utcai randalírozáshoz, majd megkezdik szokásos húsvéti „Halál táncukat”, amit reggelig abba sem hagynak, addig a finneknél a gyerekek boszorkánynak öltöznek, összekormozzák arcukat és seprűnyéllel a lábuk között szaladgálnak az utcákon, kivédve ezzel a gonosz boszorkányok megszállását.

Ahol a lányok locsolnak

A boszorkányok egyébként a svédeket sem kerülik el, akik úgy tartják, hogy húsvétkor a legnagyobb a fekete mágia és a rossz boszorkányok ereje. Ezért sebtiben ötvözték a halloween és a kizárólag három országban (Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában) jelenlévő locsolkodás hagyományát, így a lányok vasorrúnak öltözve bekopogtatnak a szomszédokhoz, és egy húsvéti képeslapért cserébe csokit, vagy pénzt zsebelnek be. Ugyanakkor a vallási rítusok sem maradnak el, az emberek pálmalevél híján fűzfaágakat visznek a templomba, majd a mise végeztével haza is szállítják és egy hétig várják, hogy kivirágozzon.

Miért kettő a kettő?

A húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe, Krisztus feltámadásának napja, ugyanakkor a tavaszi napéjegyenlőség ideje is. Egyházi és családi ünnep egyaránt, melynek hagyományai egymásra épülnek, itt-ott összefonódnak, egyik helyen a Jézusra való emlékezés, másutt inkább a pogány hiedelmek, a természet előtti tisztelgés a hangsúlyosabb.

De, hogy is keveredett össze e két kultúrkör gyökere? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: minden az emberrel kezdődött. Amikor megszokta már az évszakok váltakozását, és felismerte, hogy nem tudja uralni a természet erőt, különböző szertartásokkal próbált a kedvében járni, hogy jól jöhessen ki a dologból. Örömünnepnek számított a tavaszi napéjegyenlőség ideje, hiszen elmúlt a hideg tél, és beköszöntött a meleg tavasz. Ilyenkor elődeink hálát adtak az égnek, hogy „megúszták” a zord időt, s ősi táncok és dalok kíséretében varázsigéket mormoltak, és bőséges termésért könyörögtek.

A vizet ünneplik

Később a termékenység-rituálékat és betegségelhárító szertartásokat is ez időre tették, segítségül hívva a tűz és a víz tisztító erejét. Így lehet, hogy például Svájcban a mai napig húsvéti díszbe öltöztetik a szökőkutakat, virágokat, tojásokat és színes szalagokat aggatnak azokra, és ünneplik a vizet. Az ókorban a tavaszi napéjegyenlőséget már több napig tartó mulatságokkal üdvözölték, és az évszakot a megtisztulás jelképévé emelték.

Változást hozott a kereszténység

A kereszténység kialakulása és terjeszkedése után a pogány hiedelmek háttérbe szorultak, és Jézus feltámadása került a középpontba. Ünneplésének időpontja sokáig nem volt egységes, ami végül a keresztények közti szakadáshoz vezetett. A problémát a niceai zsinaton oldották meg, amikor kijelentették: „A Húsvétot egyöntetűen vasárnap kell ünnepelni, ez a vasárnap a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap legyen. Ha a holdtölte vasárnapra esik, akkor a Húsvétot a következő vasárnap kell megtartani.”

Az idő múlásával a szorgos keresztény atyák megfejelték még ezzel-azzal az ősi szokásokat, hiszen rengeteget merítettek a pogány világ rítusaiból, és szinte évente hozzátettek valamit az ünnephez. Így alakult ki az idők folyamán a negyvennapos böjt is, melyet csak 1091-ben iktatott törvénybe II. Orbán pápa.

Voltak idők, mikor a vallási hagyományoktól eltérő ünneplést büntették az egyház képviselői, és üldözték azokat a pogányokat, akik a szenvedéstörténetre való emlékezés helyett inkább a természetet ünnepelték, mára azonban már szépen megfér egymás mellett a két hagyomány.

Szekereket gyújtanak fel

Erre talán a legjobb példa Németország, ahol a keresztény hagyományok mellett húsvét vasárnapjának estéjén tűzet gyújtanak a dombokon, és elégetik a karácsonyfákat, vagy épp szekereket gyújtanak fel és gurítanak a folyókba. Úgy tartják ugyanis, hogy a tűz a melegség, a napsütés, a szépség és a győzelem jele, amikor a tél helyét végre átveheti a tavasz. Ennek örömére színes tojásokkal díszítek fel a fákat, a rekordot Saalfeldenben tartják, ahol egy család 9800 tojást aggatott a kertben álló fájára.

A harangok tojják a tojásokat

Franciaországban pedig a harangokból hullanak alá a tojások és az ajándékok. A történet így szól: nagypénteken elhallgatnak a harangok és Rómába vándorolnak. Vasárnap, apró ajándékokkal felrakodva térnek vissza, amikor megérkeznek felcsendülnek, és elpotyogtatják az utcákon a hozományt. A gyerekek sikoltozva szaladnak ki a házakból és gyűjtik össze a nagylelkű harangok ajándékait. Haux városában egy különös szokás hódít: húsvétvasárnap 4500 tojásból óriási omlettet készítenek a fő téren, és mintegy ezer embert látnak vendégül.

Verik is a nőket

Láthatjuk, hogy ahány nép, annyi szokás. Csehországban a locsolkodás mellett szalagokkal díszített fűzfavesszővel "meg is korbácsolják” a lányokat, amely a tradíció szerint szerencsét, egészséget és szépséget hoz egész évre a nők számára. Szerbiában a gyerekekkel teszik ugyanezt, miközben ezt kiabálják: „Nőjél meg, mint a fűzfa, hízzál meg, mint a malacka."

Rühellik a nyulat

Egy kontinensen nem jártunk még, pedig kár lenne kihagyni! Ausztráliában ugyanis a világon egyedülálló módon egy bilby neveztetű helyes kis erszényes kapta a húsvéti nyúl megtisztelő szerepét. Az ausztrálok ugyanis nem kedvelik a nyuszikat, pusztító rágcsálóknak „becézgetik” őket, nem hiába lázadtak fel és indítottak egy mozgalmat, hogy száműzzék az ünnepi szimbólumok közül. Ekkor esett a választás a bilbyre, aki azóta is helyt áll, sőt, ilyenkor a boltokba is beköltözik, és csokibilby, plüssbilby formájában is kapható.

(nyugat)

Fotó: nyugat.hu

Itt léphetsz be a Boldogulj Érden Facebook csoportba, vagy írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: a boldoguljerden@gmail.com címre.

Követed már a Boldogulj Érden oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!